Közben elköltöztzem Stuttgartból Zürichbe.
Nem folyt minden gördülékenyen, mert a költözés napján az autóm 800m-re az új lakástól lerobbant.
Az Ágyú nevű utcában egy robbanást hallottunk a motortérből, és egy nagy füstfelhő vette körbe a kocsi elejét. Az a hűtővíz tartálya volt.
Pár kedves idegen megállt, és az hazáig tolták az autót. Persze tele volt cuccal, annyira tele, hogy már egy szög sem fért volna el benne.
Ismerős ismerősének az ismerősének az ismerőse egy autószerelő volt, kinek a műhelye szerencsére csak 950m-re volt a lakástól, ahová a kocsim le tudtam passzolni.
Kész is lett egy hét múlva, 500 euróval lettem szegényebb.
Másnap beültem az autóba, és elvittem Stuttgártig, egyik haverom próbálja most eladni.
Nem szívesen válok meg tőle, de öregszik a drága, és itt parkolni nem tudok sajnos.
Drága is, és lakcímem még hivatalosan nincs.
Éppen melót keresek, egyenlőre bárpultos akarok lenni.
Ez egy viszonylag olyan szakma ahová talán fel is vesznek rövid időn belül.
Küldtem ide-oda ajánlatokat, most várom a visszajelzést.
Voltam fotózni pár napja, meg is osztok veletek pár kedvenc képet, ami szerintem jól sikerült:
Egyik kedvencem, viccesnek találom valamiért, mintha ezek a székek élnének
Kedven színem..zöld, lime, türkisz, sárga...mellette a kinai irásjeles újság.. igazi art
És itt jönnek a fekete-fehér urban fotók:
Nézz vissza, jön folytatása!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése